Szoptatás

Gyakori dilemmája a szoptatós mamáknak, hogy egy-egy probléma esetén szedjenek-e gyógyszert, és ha igen, akkor milyet. Sokszor a kezelőorvosuk is bajban van, hogy milyen gyógyszert is írhat föl a mamának, ami szedhető szoptatás mellett. Amikor gyógyszert választunk, akkor fontos szempont, hogy átkerül-e az anyatejbe, és ha igen, akkor felszívódik-e egyáltalán a baba bélrendszeréből, illetve felszívódik-e olyan mértékben, hogy az gondot okozzon. Magyarországon kevés gyógyszert vizsgáltak be szoptatás alatti szedés szempontjából, ezért a legtöbb gyógyszer betegtájékoztatóján az áll, hogy szoptatás alatt nem szedhető. Külföldi vizsgálatok viszont az interneten és szakkönyvekben is rendelkezésre állnak, ezért érdemes szoptatási szaktanácsadót megkérdezni a konkrét gyógyszerrel kapcsolatban. A szaktanácsadó gyógyszert nem ajánlhat, hiszen nem a mama kezelőorvosa, de átadhatja a mamának a rendelkezésre álló információkat, aki így ezek birtokában dönthet.

Ugyanezek az elvek vonatkoznak a gyógynövényekre is. Sokszor gondolják úgy az édesanyák, hogy “ó, hát ez csak gyógynövény, teljesen természetes anyag”, akkor biztos szedhető. Nos, a gyilkos galóca is teljesen természetes anyagból van, mégsem ajánlanánk senkinek:o) A gyógynövények is azért tudnak hatni, mert van bennük hatóanyag, akárcsak a gyógyszerekben. És ha van hatóanyag, akkor lehet mellékhatás is akár a tejtermelésre, akár az anyára, akár a babára nézvést. Vagyis ha felmerül egy gyógynövénykészítmény alkalmazása, annak szoptatás alatti szedhetőségéről ugyanúgy érdemes tájékozódni.

Makacsul tartja magát a tévhit, hogy császármetszés után később/nehezebben indul be a tej. Valójában magának a császármetszés tényének nincs feltétlenül köze a tej beindulásához, bár egyes kutatások szerint a műtéti stressz lehet rá hatással. De a tejbelövellés  alapfeltétele a placenta maradéktalan leválása, és ez császáros szülés után ugyanúgy megtörténik, mint hüvelyi szülés után. A tejbelövellés szülés után 30-72 órával várható, I-es típusú (inzulinfüggő) diabéteszben szenvedő mamáknál 24 órával később jelentkezhet. A műtét utáni körülmények viszont nagyon is befolyásolhatják a szoptatást. A császáros mamák nem tudják babájukat mellre tenni a szülőszobán, általában a gyermekágyas osztályon is csak később és nem 24 órás rooming-in-rendszerben kapják meg a babát, így nem tudnak igény szerint szoptatni. A műtétkor alkalmazott altatás, fájdalomcsillapítás kihathat a mama és a baba általános állapotára, a baba szopási készségére. A mama sokkal több segítségre szorulhat a szoptatás megkezdéséhez, mint egy hüvelyi úton szült nő. A műtét során kapott infúzió és az EDA mellékhatásaként gyakrabban jelentkezhet ödémás tejbelövellés. Mindezek miatt gyakoribb, hogy a császáros mama babája már a kórházban pótlást kap, ami aztán ördögi kört indíthat be. Ha azonban a császáros mamának is lehetővé tesszük, hogy együtt legyen újszülöttjével, és hogy igény szerint szoptathassa, akkor minden esélye megvan a sikeres szoptatásra.

Valóban “nincsen semmi még” a mama mellében szülés után?
Valójában már kb. a várandósság 16. hetétől termelődik kolosztrum, azaz előtej a mellekben. A kolosztrum immunananyagokban nagyon gazdag, sűrű, a benne található béta-karotintól általában sárga színű, többnyire kismennyiségű tej. Kb. a szülést követő első 5 napban termelődik, aztán átmeneti tejjé alakul, míg a szülést követő 14. napra érett tejjé válik. Sok édesanya aggódik amiatt, hogy a kolosztrum mennyisége olyan csekély, elég-e így a babának. Valójában pont ez a kis mennyiség felel meg az újszülött apró gyomrocskájának: egy időre született baba gyomrának űrtartalma az első napon kb. 5 ml, a második napon kb. 12 ml. A kisbaba éretlen veséi is könnyebben megbírkóznak a kisebb mennyiségű folyadékkal. Ha a baba jól szopizik, és elégszer mellre kerül az első napokban, akkor nincsen szüksége külön folyadékra vagy tápszerpótlásra a tejbelövellésig sem. A kolosztrum összetétele némileg különbözik az érett tejétől. Ahogy említettem, immunanyagokban igen gazdag, sokszor a baba első védőoltásának is nevezik. Védőréteget képez a baba belének falán, segíti a bifiduszos baktériumflóra megtelepedését. Nagyon fontos a kolosztrum hashajtó hatása, ami segíti a mekónium, a magzatszurok kiürülését a belekből, és így a sárgaságért felelős billirubin mielőbbi eltávozását. A billirubin 90%-a a széklettel ürül ki a baba szervezetéből, ezért helytelen gyakorlat a babák teáztatása, helyette inkább a minél gyakoribb szoptatást kell ösztönözni. Sokszor pont azok a babák nem jutnak hozzá a kolosztrumhoz, akik a legjobban rá lennének szorulva. A koraszülött vagy beteg babák, akiket elkülönítenek a szüleiktől, nem szopizhatnak a kezdeti napokban. Ilyenkor érdemes lefejni a kolosztrumot, legyen az bármilyen picike mennyiség, és lefagyasztani; ezt aztán később is oda lehet adni a babának, amikor már kaphat anyatejet.

Az anyatej élő testnedv, aktívan képes elpusztítani a belekerülő baktériumokat, és ez a tulajdonsága a tárolását is befolyásolja. Egészséges, időre született baba számára a tej: – szobahőmérsékleten 6-10 órát – hűtőszekrényben (nem az ajtóban, hanem pl. a fölső polcon) max. 5 napig – mélyhűtőben legalább 6 hónapig tartható el. A lefagyasztáshoz nem szükésges steril tárolóeszköz, de forró vízel alaposan mossuk el az edényt és a mellszívót. Fejés előtt mindenképp mossunk kezet. A már kiolvasztott tej hűtőszekrényben kb. 24 órát állhat. A kiolvasztás legkíméletesebb módja, ha szobahőmérsékleten történik, majd meleg vízzel melegítjük föl a tejet. A tejnek állás közben néha furcsa, szappanszerű szaga lesz, ez azért van, mert a benne lévő zsírbontó enzim elkezdi lebontani a zsírokat. A tej ettől nyugodtan odaadható a babának. Némely baba azonban nem nagyon szereti a lefagyasztott tejet, inkább a frissen fejtet preferálja. Ha a baba belevett a tejbe, még pár órára visszatehetjük a hűtőbe, de utána öntsük ki. Koraszülött vagy beteg babák ill. tejgyűjtő állomás számára történő fejésre és tárolásra az itt leírtaknál szigorúbb szabályok vonatkoznak.

Hogyan fejjünk?

Fejni lehet kézzel vagy kézi ill. elektromos mellszívókkal. Hogy kinek melyik válik be, az egyéni lehet. Érdemes azért megtanulni a kézi fejést, mert ez bárhol, mindenféle eszköz nélkül kivitelezhető. A www.lll.hu oldalon olvashatunk az ún, Marmet-módszerrel történő kézi fejésről. Gépi fejésnél érdemes figyelni arra, hogy a mellszívó tölcsérje megfelelően illeszkedjen a mellhez, valamint hogy ne szívjon túl erősen a gép. Az túlságosan erős szívás nem fog több tejhez vezetni, hiszen ha nem váltódik ki a tejleadó reflex, akkor csak nagyon kevés tej jön ki erős szívás mellett is, viszont a mellbimbón mikrosérülések keletkezhetnek, ill. a bimbó és a bimbóudvar ödémás lehet. A fejés csak akkor hatékony, ha sikerül kiváltani a tejleadó reflexet. Ahogy már említettem, e reflexnek van egy nagyon erőteljes lelki összetevője, így lehet, hogy kiváltódik az aranyos, tejszagú kisbabánk szopizására, de a fejésre nem. Épp ezért az a tény, hogy sikerül-e fejnünk, semmit nem mond arra nézvést, hogy mennyi tejünk van. A tejleadó reflexet fejés közben is segíthetjük a C-fogás alkalmazásával. Sok anyukának beválik az is, ha a babáját vagy a babával kapcsolatos dolgokat nézi fejés közben. Az is jó lehet, ha fejés közben tévét nézünk, olvasunk, beszélgetünk, nem figyelünk arra, hogy jön-e a tej. Más anyukáknak éppen az segít, ha elképzelik, amint a tejjáratokban elindul a tejcsi. A fejés előtti meleg zuhany is jó hatású lehet. Ha rendszeresen fejünk, a szervezetünk előbb-utóbb alkalmazkodik ehhez, és már fejésre is könnyen és gyorsan be fog indulni a reflex akkor is, ha az elején nehezen ment. Szülés után, ha a baba nem kerülhet mellre, érdemes minél előbb, lehetőség szerint 1-2 órán belül elkezdeni a fejést. Jó, ha a fejés a baba természetes szopizását utánozza, tehát éjjel és nappal 2-3 óránként sor kerülne rá. Nagyon hatékony tud lenni, ha olyan géppel fejünk, amivel egyszerre fejhető mindkét mell. Ha ez nem áll rendelkezésünkre, akkor minden alkalommal 7-7, 5-5 majd 3-3 percig fejjünk mellenként. Ha sikerült megalapoznunk a jó, stabil tejtermelést, akkor kevesebb fejés is elég lehet. Ha túltelítődés miatt fejünk, akkor elegendő annyit fejni, hogy a mell megkönnyebbüljön, a csomók eltűnjenek. Hatékony lehet az is, ha addig fejjük az egyik mellet, amíg a baba a másikat szopizza: így a babára bízzuk a tejleadó reflex beindítását.

Gyakori kérdés, hogy szükséges-e fejni?

Igény szerint szoptatott babánál, azaz aki minden jelzésre mellre kerül, alapból nem szükséges fejni, hacsak szopi UTÁN nem érezhető még mindig csomó, kellemetlen feszülés a mellben. Ilyenkor, ha a baba bármi oknál fogva több tejet igényelne, akkor pár napig tartó gyakoribb szoptatással tornássza föl a tejmennyiséget a kívánt szintre. Lehetnek viszont olyan helyzetek, amikor szükság van a fejésre: – Ha a baba és a mama bármilyen oknál fogva el vannak különítve, pl. koraszülés vagy betegség miatt, akkor a fejés segít elindítani ill. fönntartani a tejtermelést. – Ha az édesanya tudja, hogy másra kell majd hagynia a babát pl. munkába vagy iskolába járás miatt, akkor is jó, ha tartalékot tud képezni. – Ha tejadó édesanyává szeretne válni. – Ha valamilyen oknál fogva föl kell függesztenie a szoptatást (pl. gyógyszerszedés), akkor a szopi újrakezdéséig fejni kell a tejtermelés fönntartása és a túltelítődés elkerülése végett. – Ha a tejmennyiség növelésére a gyakoribb szoptatások nem tűnnek elégségesnek. – Ha a baba túl gyenge, pici vagy aluszékony a hatékony szopizáshoz, esetleg valamilyen speciális állapot miatt nem tud szopizni. – Ha a mama örökbefogadott baba számára szeretné beindítani a tejtermelését. – Ha a mell túltelítődött és a baba nem tudja kiüríteni. A fejéssel a mellet többlettermelésre késztetjük, hiszen a fejésre is igaz az, ami a szoptatásra, azaz, hogy a tej nagy része a fejés alatt termelődik magának a fejésnek a hatására. Épp ezért ha abba szeretnénk hagyni a fejést, azt csak fokozatosan szabad megtenni, pl. napi 10 grammal csökkentve az alkalmanként lefejt mennyiséget. Ha egészséges, jól szopó baba mellett fejünk, úgy a többlettermelés hátránya lehet, hogy ha bármilyen oknál fogva kimarad egy fejés, úgy a mell könnyen túltelítődhet, begyulladhat. Arra is vigyázzunk, hogy ha mindig szopi után fejünk, úgy az elsőtej-hátsótej arány felborulásával előfordulhat, hogy a babánk főleg az elsőtejből kap, a jó zsíros hátsótej meg megy a fagyasztóba. Ez kiküszöbölhető, ha pl. fele-fele arányban fejünk szopi előtt és után.

A tejleadó reflex megléte szükséges ahhoz, hogy a termelődött tej kikerülhessen a mellből, vagyis a szoptatás vagy a fejés csak akkor tud hatékony lenni, ha jelentkezik ez a reflex. A tejleadó reflex kiváltódása során oxitocin szabadul föl a szervezetben, ami a tejtermelő sejteket körülvevő simaizmokat összehúzódásra készteti, ezáltal a tej a tejjáratokba ürül. Sok anyuka ezt furcsa, bizsergő érzésként éli meg, mások csak arról veszik észre, hogy kiváltódott, hogy pl. a nemszoptató mellből is elkezd szivárogni a tejcsi, illetve hogy a baba nagy kortyokban kezdi nyelni a tejet. Mivel az oxitocin méhösszehúzó hatású, a szülés utáni napokban szoptatások alatt a méhtevékenység fölerősödik. A tejleadó reflexet a bimbót és a bimbóudvart szoptatás/fejés közben érő inger váltja ki, de kiváltódhat pl. kisbabánk sírásának hangjára, a baba látványára, de akár gondolatára, az etetési idő közeledtére is. Egy szoptatás alatt többször is jelentkezhet a reflex. Kiváltódásához szükséges egyfajta ellazult lelkiállapot, ez magyarázza, hogy sokan sosem tudnak fejni, bár akár évekig sikeresen szoptatnak: fejésre egyszerűen nem váltódik ki a reflex, hiába lenne tej. Stressz, fájdalom, görcsös állapot hatására a reflex késhet vagy teljesen el is maradhat. Ez az oka annak, hogy zaklatottabb időkben pl. ünnepek, utazások, költözés, rokonlátogatás idején néha azt tapasztalja az édesanya, hogy a baba éhen maradt. Ha úgy érezzük, hogy késik a reflex, a C-fogással segíthetünk rajta. Súlyos esetben az orrnyálkahártyára jutatott oxitocinnal lehet előidézni a reflexet. Sokaknak segít, ha ilyenkor nem a fejésre/szoptatásra figyelnek, hanem pl. beszélgetnek, tévét néznek, olvasnak. Beválhat egy jó meleg zuhany  vagy a mellre helyezett meleg borogatás is. Vannak olyan édesanyák, akik a kezdeti időben a tejeadó reflex megjelenését nagyon fájdalmasnak élik meg, esetleg kifejezetten rosszul lesznek, pl. hányingerük lesz tőle. Ez valóban elég kellemetlen állapot, azonban a hetek múlásával többnyire egyre csökken az ilyen reakciók hevessége, és végül megszűnik. Az oxitocin fölszabadulása egyébként csökkenti a mama vérnyomását, szorongásszintjét, álmosító hatással bír, és nagy szerepet játszik a kötődés és a gondozó magatartás kialakulásában.

Mi is ez a sokat emlegetett C-fogás, és mire jó?

C-fogásnál megfogjuk a mellet a bimbóudvar mögött úgy, hogy fölül van a hüvelykujjunk, alul a mutatóujjunk, és határozottan összenyomjuk, mint egy gumilabdát, majd nyomva tartjuk. Erősen kell csinálni, de fájnia nem szabad, akkor nem jó. Ha megfelelően csináltuk, akkor pár másodpercen belül érezhető a tejleadó reflex beindulása. Ha beindult a reflex, akkor engedjük fel a nyomást. A fogás sikerrel alkalmazható a tejleadó reflex késése vagy elmaradása esetén akár fejés, akár szoptatás közben. Hasznos lehet akkor is, ha pici újszülöttünk folyton bealszik a mellen még mielőtt eleget evett volna, ekkor láthatjuk, hogy újra elkezd mozogni a baba szája, újra nyelni kezd. Más esetekben is jól jöhet, ha úgy tűnik, hogy a baba nem eszik eleget: ezzel a módszerrel ugyanis mind a tej összmennyisége, mind annak zsírtartalma növelhető.

A vékony testalkatú babák mamáinál sokszor gyorsan kész az ítélet: kevés a tej! Viszont az ellenkező végletet, az átlagon felüli súlyú babák mamáit is épp ennyi kritika szokta érni.

Tisztán anyatejes babáknál is előfordul, hogy az első hónapokban akár havi 1-1,5-2 kg-t is híznak. Ilyenkor sokszor azt mondják, hogy a baba túl van etetve, azért hízik ennyit, nem szabad neki mindig cicit adni, nyújtani kell az etetések közti időt, sőt, esetleg vízzel, teával helyettesíteni egy-egy evést. No meg hogy a duci kisbabaalkat előrevetíti annak árnyát, hogy nagyobb korában is problémák lesznek a súlyával. Ezzel szemben az az igazság, hogy kizárólagosan szoptatott babát nem lehet túletetni. A baba teljesen jól érzi és jelzi, hogy mikor volt elég számára a tej: kilöki a szájából a mellet, elfordul, sőt, föl is háborodik, ha tovább kínáljuk. A nagyobb súlyú babák nem azért nagyobb súlyúak, mert gyakran szopiznak (a vékonyak között éppúgy találni olyat, aki napi 2563x kér szopizni:o)), hanem mert ilyen testalkatúak. A babát mindig szoptassuk meg, amikor cicire vágyik, hiszen így alakulhat ki az olyannyira fontos ősbizalom. Nem beszélve arról, hogy a tejtermelés csak így tudja követni a baba igényeit. Az anyatej rendkívül könnyen emészthető. Viszont abban különbözik minden más tápláléktól, hogy amikor zsír formájában lerakódik a babában, akkor nem növeli meg a már létező zsírsejtek számát, csak a méretüket. Ezért aztán az anyatejes duci babák hipp-hopp megnyúlnak, megkarcsúsodnak a későbbi években. Így aztán nemhogy nem utal későbbi súlyproblémákra, hanem épp ellenkezőleg: a korai anyatejes táplálás véd a felnőttkori elhízástól és a cukorbetegségtől is. Fontos tudni, hogy miután egy baba megduplázza a születési súlyát, legyen az akár 2, 4 vagy 6 hónaposan, onnantól általában erőteljesen lecsökken a gyarapodása. Ez teljesen normális, képzeljük csak, mekkorák lennének a manók, ha a későbbiekben is ugyanolyan ütemben híznának. Ne ijedjünk hát meg, ha a kezdetben extrém gyorsan hízó babánk gyarapodása pár hónap után az extrém lassú kategóriába kerül, ha amúgy a fejlődése kielégítő.

Ideális esetben a baba a szopizási igényét teljes mértékben mellen elégítheti ki. A cumi amellett, hogy cumizavarhoz, szopizási problémákhoz vezet (különösen az “anatómiailag formázottak”), mivel egészen másfajta ingert okoznak a szájban, egészen másképp kell a babának a szájában tartania, a tejtermelés visszaesését is okozhatják. Ugyanis ha a baba időnként cumit kap, ahelyett, hogy mellre kerülne, nem tudja elég tej termelésére késztetni a mellet. Ez különösen növekedési ugrások idején okozhat gondot. A mell azonban sosem teljesen üres, tehát komfortszopizás idején is jön belőle némi tej. Egyes babák ezt nehezményezhetik, mivel már pukkadásig laktak, csak épp még szopiznának. Vannak babák, akik ezt úgy oldják meg, hogy ilyenkor a fölösleges tejet kifolyatják a szájukból. Más babák viszont kellemetlenül érzik magukat a folyó tejtől. Nekik segíthet, ha ilyenkor az “üresebbik” mellre tesszük rá őket. Ha ez sem válik be, akkor odaadhatjuk szopizni a tiszta, rövidre vágott körmű ujjunkat, ezen általában meg szoktak nyugodni. Az ujj sokkal jobban hasonlít a cicire, mint a cumi, így nem okoz cumizavart. Ezek a babák általában hamar fölfedezik az ujjukat, és utána azt szopizzák. Az ujjszopós babák azonban mindig jelentkeznek, amikor ténylegesen tejre van szükségük, tehát nekik nem lehet “betömni” a szájukat az ujjacskával. Mindamellett tehát, hogy a hétköznapi életben nem javasolható a cumi használata, egyes terápiás esetekben beválhat, pl. olyan babáknál, akiknél gyenge a száj körüli izmok tónusa tornázásra, vagy huzamosabb időt inkubátorban tölteni kényszerülő babáknál fájdalomcsillapításra.